Egy rákos nő naplója

  Amikor úgy döntöttek odafent, hogy a Szerelmemnek el kell hagynia ezt az életet Ő 42, én 38, lányunk 19, kisfiunk 11 éves volt.  A fiunk az utolsó nehéz időkben egy barátjánál töltötte a napokat. A szülőknek nagyon hálás voltam miatta, hisz így legalább Ő nem érezte testközelből azt a mély fájdalmat.  Tudom, mondhatjátok, hogy… Tovább »

Ott hagytam abba, hogy egy év hét hónapra újra a kórházban kötöttünk ki.  Az orvos, aki műttötte, épp a szabadságát töltötte. Nagyon hosszú volt a várakozás. Mindennap mentem a kórházba hozzá, de a kétségbeesésen kívül már nem volt más a lelkemben. Az én szerelmem már nem beszélt velem egyáltalán. A falnak fordulva aludt, vagy úgy… Tovább »

Ahol a menyország végetér Ott kell, hogy elkezdjem a történetem, ahol az életem kettétört. Tudjátok, valamikor azt hittem a boldogság természetes. Megkaptam, ápoltam, vigyáztam rá, azt gondoltam ez már mindig így marad. Imádtam a Párom és Ő is engem. Ha valakinek bemutatott ezt így tette: – életem értelme! Ahogy rám nézett, átölelt, törődött velem azt… Tovább »