Egy rákos nő naplója

Helló Világ!

Ahol a menyország végetér

Ott kell, hogy elkezdjem a történetem, ahol az életem kettétört. Tudjátok, valamikor azt hittem a boldogság természetes. Megkaptam, ápoltam, vigyáztam rá, azt gondoltam ez már mindig így marad. Imádtam a Párom és Ő is engem. Ha valakinek bemutatott ezt így tette: – életem értelme! Ahogy rám nézett, átölelt, törődött velem azt úgy tette, ahogy a “Nagykönyvben” megvan írva. Soha nem szerettek és én soha nem szerettem így senkit.

Együtt neveltük a lányom, aki mellé megszületett közös fiunk. Nagy volt a boldogság, a szerelem. Persze nekünk is voltak buktatók, de együtt sikerült mindig, mindent megoldanunk.

Aztán egy közös családi ebédnél felhívták a figyelmünket arra, hogy a páromnak sárga a színű a bőre.
Nagy nehezen sikerült rávennem az orvosnál való jelentkezésre. Mert ahogy Ő mondta: ” az ebolát is kialussza”
Hát nem aludta ki…

Beléptünk a pokol kapujába és zuhanó repülésbe kezdtünk.

Az első műtét után közölte velünk az orvos, hogy használjuk ki a hátralévő időt, mert az kb két hónap.
Ekkor egy világ omlott össze körülöttünk. Nem lehet leírni azt az érzést, mikor a szemedbe mondják az ítéletet. Borzalmas időszak kezdődött. A páromnak olyan görcsei voltak, amivel az orvosok nem tudtak mit kezdeni. Próbáltam a gyerekek előtt takarni mekkora baj van, nem nagy sikerrel.
A kórházban mosolyogtam, otthon megint csak azt kellett mutatni a gyerekek előtt, hogy minden rendben lesz. Volt, aki megkérdőjelezte, minden oké e a fejemben… Persze azt nem láthatták, mikor késő este az udvar végén zokogtam.
Elmúltak a közös beszélgetéseink, nem volt már miről beszélnünk. Nem voltak terveink, nem álmodozhattunk a jövőről, hisz tudtuk az már véges.
Sosem felejtem el mikor a szemembe nézve megkérdezte: – meg fogok halni?
És én azt válaszoltam: – nem hagyjuk.
Ez azóta is lelkiismeret furdalást okoz. Nem vállaltam fel, nem mondtam igazat, hazudtam…
De ki olyan erőss, hogy a szerelme szemébe mondja az igazságot egy ilyen helyzetbe….

Aztán elkezdtünk másik orvost keresni, és találtunk is. Következett a következő műtét, ami sikeresnek volt mondható. Elmúltak a görcsök, javulást láttunk, mert persze azt akartunk látni. Kerestük az alternatív gyógymódokat. Volt természetgyógyász, Cod tea, Preventa víz, C vitamin vénásan, ganoderma gomba. Sajnos ezt már a végstádiumban ismertem meg. Közben kapta a kemoterápiát, amit az ember el sem tud képzelni mivel jár. A hányás csak az egyik része, ez mellett ott van az általános rosszullét, étvágytalanság, elkeseredés, gyengeség, tehetetlenség.
És ez mind folyik a család szeme előtt, akik segíteni szeretnének, de nem tudnak.

Eltelt egy év hét hónap, mikor nagyon rosszul lett. Bekellett vinni a kórházba, az orvosa éppen nyaralni volt.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!