A sikertelen szerelmi kalandok után úgy éreztem, kezembe kell vegyem a sorsom irányítását. Felkerestem a nőgyógyászom és a segítségét kértem.
Átirányított dr Ungár Lászlóhoz, egy tüneményes orvoshoz. Az első konzultációs vizsgálaton megtudtam, hogy a hüvelyem el van sorvadva a sugár terápiás kezelésektől, és ha ez nem lenne elég ki is van sebesedve. Tehát nem csoda, hogy a szeretkezések az öröm helyett fájdalmat okoztak.
Doktor úr felvázolta a lehetőségeimet, új hüvelyt “készít” bélből. A műtét alatt fogja látni, mely részemből is fog tudni nekem új hüvelyt varázsolni. Felkészített arra, hogy a valamikori sugárterápia roncsolhatta a beleimet. A műtét során fog eldőlni az is, mennyi bélszakaszt kell kivágni. Nagy várakozással mentem neki a kalandnak.
A műtét előkészítése nagyon kellemes borotválással és beöntéssel indult. Felemelő érzet bármelyik. De a cél lebegett a szemem előtt.
Másnap reggel megkaptam a “butító” bogyókámat, ami hamar leszedált. A műtétem öt órásra kerekedett. A doktor elvolt hűlve, amiért nem kaptam bélcsavarodást. A sugár olyannyira megtette hatását, hogy három bélszakaszt kellett eltávolítania. De kérdem én, valakinek elmondják ezt egy kezelés után? Nekem senki sem mondta, hogy az idő elteltével egyre jobban mennek tönkre a beleim. Végül is örülhettem, hogy önmagamtól mentem és nem a rohamkocsi vitt pár héten belül.
Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy amiért jöttem, megkaptam e.
Igen, a műtét sikeres volt, lett hüvelyem. Ezt csak a méhnyakrákban szenvedők tudják átérezni mit is jelent, úgyhogy ti kedves olvasók, akik egészségesek vagytok, ne is próbáljátok. A műtét nagyon megviselt. A szokásos harminc centis vágás, első felkelés utáni ájulás, hányás és újdonságként, a hasmenés. Attól féltek/ féltem, hogy nem fog tudni beindulni a székletem. Na ettől kár volt, jöttmint a forgószél. Pár nap után már az orvosoknak sem tetszett. Nagyonlegyengített, pedig nem adtam magam könnyen.
Nehezen engedtek el a kórházból, ugyanis a hasmenéssel nem tudtak mit kezdeni. Mikor indultam haza, utitársként vittem magammal a katéterem is. Nagyon kellemetlen volt.
Lábadozásom lassan alakult, fogytam és fogytam.
Mikor vissza lebegtem kontrollra , szoknyám alól lógó katéterrel… nos az valami felemelő érzés. Tesóm viccelt velem, hogy majd lehoz tolószékben, ha elfáradnék. Csak legyintettem.
De már a várakozás alatt éreztem, hogy az energiám, mint valami hálátlan szerető, itt hagyott. Megszabadítottak a katétertől, az már fél siker volt. De Ungár tanár úr előtt, annyira elgyengültem, hogy beszélni is alig bírtam. Szegény doktor úr, sajnáltam, látszott rajta mennyire aggódik. És itt valóra vált Tesóm “álma”, kitolhatott kerekesszékben, ugyanis nem bírtam menni.
Kemo óta nem éreztem ilyen gyengének magam.
Másnap reggel a tanár úr is felhívott, a hogylétemről érdeklődjön. Tényleg aggódott. Engem még sosem hívott fel otthon az orvosom csak azért, hogy megkérdezze milyen az állapotom. Ahogy teltek a napok, hetek úgy kaptam erőre. Csak az a fránya hasmenés, na az mindig velem tartott.
Tehát összefoglalva; amiért mentem megkaptam, bónuszként a beleimet is rendbetették.
Lelkileg újra erős lettem. Terveket szövögettem, mit is fogok ezután másképp csinálni.
Újra nekiindultam dolgozni, de egyre elviselhetettlenebb lett a napi nyolc hasmenés. Persze karcsú lettem, mint a nádszál, újra lánykori súlyomnál tartottam… de éreztem, túl nagy ára van ennek. Eljutottam az gasztroenterológiára, a kék golyóba, ahol elmondták, hogy a kivett bélszakaszok hiánya miatt történik ez a kaland velem. Azóta minden nap megiszom a “csodaporom”, csak így hívom, és rendben is vagyok tőle. Ezt csak ajánlani tudom annak, aki szintén ilyen problémával küzd.
A neve: Colestryramin- ratiopharm
Szóval, ha kérdésed lenne, szívesen mesélek neked a tapasztalataimról.
Ezért is írom ilyen részletesen, ha valaki magában felismeri ezeket a tüneteket, és csak egy kicsit is tudok segíteni, tanácsot adni, megérte.
Megérte így kiadni magam, mert higgyétek el, nem egyszerű megnyílni mások előtt, pláne, hogy tudom a szeretteim is nyomonkövetik a sorsomat ebben a formában is.

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: