Mennyire másképp ítélünk meg embereket, helyzeteket miután mindkét oldalról bepillanthatunk a történetek mögé.
Én is így jártam a menekültekhez való hozzáállásomról. Biztosan emlékeztek, mikor 2015-ben Magyarország területén is áthaladtak volna ezek az emberek, akiknek megnehezítettük a továbbhaladást a kiszemelt országba.
Bevallom, mikor a Keleti pályaudvaron szembesültem a sok emberrel, akik nem voltak valami bizalomgerjesztőek, számomra ijesztőnek tűntek. Piszkosan, egymás hegyén-hátán feküdtek a pályaudvar területén. Megrázó volt, de inkább félelmet keltett bennem. Nem is gondoltam bele vajon mitől is lettek ilyen koszosak, elesettek ezek az emberek, akik a gyerekeiket is kitették ennek a veszélyes, bizarr kalandnak.
Egyik hétköznapi reggel, egy volt kolléganőm a kezembe adott egy könyvet: Alan Gratz Menekültek. Ennek a könyvnek az elolvasása után bevallom más szemmel látom a világot. A könyv három kisgyermek és családjuk sorsáról ír. 1939, egy zsidó kisfiút ismerhetünk meg, aki családjával Németországból menekül el a koncentrációs tábor gyomra elől. Majd egy reményekkel teli kubai kislány és családja a lázadások és az éhezés elől Amerikába szeretne új otthonra találni. És nem utolsó sorban a Szíriából menekülő kisfiú és családja, akik az erőszak és rombolás elől Európába Magyarországon keresztül szeretnének áthaladni.
Mindenki menekül a hazájából egy új, szebb világ felé. A céljuk egy, életben maradni. Nagyon megrendítő sorsokat mutat be a könyv, az ember libabőrös lesz egyes jelenetek olvasásától.
Mindig is szerettem olvasni, hisz közben valami egész más világba találom magam. Bár ez most nem egy mesevilág. Emlékszem kisgyerekként imádtam a hercegnős, királylányos történeteket. Volt mikor elképzeltem, hogy akár én is lehetnék a legkisebb királylány, akit megment a herceg a gonosztól. Talán ennek hatására történt, mikor harisnyanadrágot húztam a fejemre, mert így lett két hosszú copfom, és így hosszú “hajjal” mégiscsak hitelesebb királykisasszony voltam, mint anélkül 🙂
Na de kanyarodjunk vissza ehhez a szívhez szóló történethez, ami igencsak megkérdőjelezi bennem is, vajon miért is ítéltem meg így őket. Ha kicsit a sorsuk mögé nézünk, ahogy menekülnek ezek az emberek, kitéve magukat a természeti csapásoknak, megaláztatásoknak, rablásoknak, kegyetlenkedéseknek. Vagy, hogy kicsalják tőlük az utolsó pénzüket, azzal áltatva a szerencsétleneket, hogy segítenek nekik a biztonságos helyre eljutni. Nagyon nagy bátorságra vall, ahogy küzdenek az álmaikért.
És máris az jut az eszembe milyen jó, hogy mindez a borzalom nem az én családommal esik meg. Mert bár bajok nálunk is vannak, de ez akkor is más. Szerencsésnek érzem magam amiért együtt lehetek az enyémekkel úgy, hogy nem kell azon aggódnom lesz e tető a fejünk felett, vajon megtámad e bennünket valaki. Vagy csak tudok e enni adni a gyerekeknek, vagy télen befűteni a házat?
Ezek mind-mind természetes dolgoknak tűnnek számunkra, pedig minden nap hálát adhatunk a sorsnak amiért ilyen nyugodt körülmények között tudjuk élni a kis életünket. És igen, sosem tudhatjuk, hogy az a másik ember mit-miért tesz, vajon miért is került számunkra elfogadhatatlan helyzetbe.
Nem kívánok vitázni,mert ha a dolgok mögé nézünk sok érdekes dolgot fedezhetünk fel.Egy dolog feltűnt:mifélék is azok a menekültek?Külföldön sokszor hallom,mifélék is vagyunk mi magyarok.No én sem akarok azonosulni a lopós,buta stb.ránkagatott jelzőkkel.Köztük is vannak gazemberek,ingyenélők,meg valóban menekülő emberek.Mi is ott vagyunk a történet másik végén is mint NATO tagország…….Az igaz,hogy nehéz megállapítani ki honnan jött,milyen céllal.
Nem kívánok vitázni,mert ha a dolgok közé nézünk sok érdekes dolgot fedezhetünk fel.Egy dolog feltűnt:mifélék is azok a menekültek?Külföldön sokszor hallom,mifélék is vagyunk mi magyarok.No én sem akarok azonosulni a lopós,buta stb.ránkagatott jelzőkkel.Köztük is vannak gazemberek,ingyenélők,meg valóban menekülő emberek.Mi is ott vagyunk a történet másik végén is mint NATO tagország…….Az igaz,hogy nehéz megállapítani ki honnan jött,milyen céllal.
Ha innen menekülni kellene, én is az életerős fiamat indítanám útnak, mert ő inkább bírná, mint én……biztosan mindenemet pénzé tenném, és odaadnám, hogy induljon.ha a k
Keleti pályaudvaron lévőket látta, akkor bizony láthatta a gyerekes nőket, öregeket , betegeket……Tudom, a bajban minden magyar anya a fiát igyekezne útnak indítani , hogy mentse az életét, esetleg találjon olyan otthont, ahol majd a családjával élhet. Azokban a napokban, én éjszaka Szlovákiából hazafelé úton, olyan menekülő csoportokkal találkoztam, ahol minden férfihoz tartozott nő, gyermek, esetleg még öregek is. Adjunk hálát, hogy nem mi menekülünk.
Ha valaki az életét menti, az örül, ha egy menekülttáborban meghúzhatja magát, amig döntenek a sorsáról… Európa kapuja nem Magyarország, jó néhány európai – biztonságos – országon áthaladva értek el a Keletiig… Nem elítélendő, ha valaki a kényszer-katonaság elől menekül (minek öldössön olyanokat, akikhez semmi köze a “nagyok” érdekeiért), de akkor húzza meg magát, és akarjon dolgozni, tanulni, ne segélyből élni…
Nem kívánok vitázni,mert ha a dolgok közé nézünk sok érdekes dolgot fedezhetünk fel.Egy dolog feltűnt:mifélék is azok a menekültek?Külföldön sokszor hallom,mifélék is vagyunk mi magyarok.No én sem akarok azonosulni a lopós,buta stb.ránkagatott jelzőkkel.Köztük is vannak gazemberek,ingyenélők,meg valóban menekülő emberek.Mi is ott vagyunk a történet másik végén is mint NATO tagország…….
Megsem tûnt el, csak késett, bocsi.
Eltûnt a válaszom a két utóbbi kommenthez. Miért és hova?
Azok az életerős fiatalok amíg tanulmányokat folytatnak, addig a hazájukban élhetnek, de amikor befejezik, katonának kényszerítik a harctérre. Ha túléni akarnak, akkor menekültek lesznek.
Ha béke lesz Szíriában, Afganisztánban, Irakban stb. akkor majd hazamennek. Addig viszont menekültek – a halál elől. Nagy a tét.
A legfőbb kérdés pedig az, hogy ki bombázta szét a Közel-Keletet és Észak-Afrikát? Az USA és csatlósai ezzel nyomorba és káoszba döntötte az ottani országokat. Igaz a világ liberálisaiként azt hazudták, hogy demokráciát exportálnak, ami annyira “sikerült”, hogy onnan is özönlenek a menekültek…
Egyetértek Nádházi Tiborral, ugyanis valóban furcsa, hogy a “menekültek” szinte mind életerős, fiatal férfiak, nők és gyerekek, meg idősek nincsenek is köztük jóformán! Attól tartok, hogy többségük dzsihadista, akik így “szivárognak” be a tömegekkel együtt! Belőlük lesznek az úgynevezett “alvó sejtek”, akik csak parancsra várnak! Bele gondolni is szőrnyű a következményekre!
Ha jobban mögé nézűnk a történeteknek..ordit ,hogy a “menekűltek élet erős férfiak,és főleg férfiak..akik ott hagyják hazájukat,hogy parazita modon más ország nyakára telepedjenek!!akik veszik a fáradtságot és mögé néznek a dolgoknak,azoknak nem fog kicsordulni a könny a szeműkből az biztos!!!Meg kell nézni pár dok filmet,mifélék is ezek a “menekűltek!!