Nem hittem volna, hogy valaha újra erről a témáról kell majd írjak, vagyis hogy megint megtörténik velem az a “vessző futás”, amit 2011- ben már átéltem. Újra felültem arra a bizonyos érzelmi hullámvasútra, amiről csak sötét emlékeim maradtak.
Kezdődött a kálváriám azzal, hogy lázas voltam. A háziorvos három hétig azt hajtogatta; – igyon sok folyadékot
Nos ezzel nem is volt semmi baj, nyomattam magamba. De csak nem történt változás, ezért esdekelve kértem ugyan szánjon már meg valami lórúgás szerű antibiotikummal, mert én kéktúrára indulok. Kaptam is jó nagy dózist, de a varázslat elmaradt. Így indultam a 8 napos túrára. Nagyon gyengén, magam sem tudván mit is keresek ott a csapattal, hisz semmi energiám nincs. De ahogy ott sétáltam a Hollókői szállásunk udvarán, azt éreztem mintha kezdene az erő- energia visszaáramlani csenevész testecskémbe. Imádom ezt a környezetet, nyugodtságot, a körülöttem lévő gyönyörű erdőt.
Mikor bekuckóztunk a jó kis helyünkre, kitalálta tesóm, hogy ad energiát. Na sok nem volt benne sem, így rábízott a két leányzóra, akiken viszont ledöbbenve vettem észre, ahogy a kezükön keresztül áramlik az energia belém.
Így jobban lettem másnapra, így sikerült fantasztikus helyekre eljutnunk, de az estéken állandó láz várt rám. Pár nap túra után viszont olyan hasmenés sorozat jött rám, ami a testem legyengítésén kívül megkeserítette a túrát számomra. És sajnos mint kiderült a többiekre is rá telepedett az aggodalom, mint valami sötét fátyol.
A túrának előbb lett így vége…
Na ezek után én okos nem ám orvoshoz rohanok, nem …. dehogy, hisz Tunéziába vagyok befizetve. És azt akármi is történik nem szabad kihagyni.
Mondanom sem kell, hogy a lázat nem tudtam otthon hagyni, repült velem a szállodába. Levakarhatatlan kellemetlenségnek véltem.
Ott egy orvos megvizsgált, megállapította, hogy garat gyulladásom van. Volt is nagy öröm, végre valaki ért hozzá, megmondja mi is a bajom és antibiotikumot is ad rá. Három napig nem voltam lázas, végre igazán élvezhettem a pihenést a tengerparton.
De haza jöttünk. Minden folyt a régi mederben.
Akkor úgy gondoltam ennek már tényleg utánna kell járjak, így átnyargaltam egy másik háziorvoshoz. Ő egyből beindította a fogaskerekeket, elküldött sürgős laborba, mellkas rötgenre.
Másnapi megjelenésemnél közölte, máris kórház, rettenetesen rossz lett a labor eredménye.
Bajcsy kórház- belgyógyászat. Egy élmény volt, valami borzalom. Majdnem elsírtam magam mikor a tesóm ott hagyott. A lakótársaim mind 80 éven felüli, nagyrészt pelenkás hölgyek voltak. Na és az állandó “illat”, ami a pelusból szivárgott, valami pokoli légkört adott a szobának.
Olyan sztorikat is megtudtunk az egyik néni fiatalkori szexuális életéről, amit szívesen kihagytam volna. Mostmár tudok nevetni rajta, ott bent kevésbé. Az orvosokkal, nővérekkel semmi baj nem volt, mindenki jól végezte a dolgát.
Annyira jól sikerültek a vizsgálatok, hogy az eredmény meg is lett, kimondták az ítéletet. Kiújult a RÁK- om, újra RÁKOS vagyok.
Egy világ omlott össze bennem. Nem akartam elhinni, hogy újra át kell éljem azokat a szörnyű kezeléseket, amiken 2011- ben már keresztül mentem.
Felhívtam az orvosom, aki akkor megmentette az életem. Fogadott is a Kékgolyó utcában, az onkológián.
Azt mondta nem érti, mert az a fajta daganat sosem újul ki. Megkérdezte ért- e bármilyen trauma az utóbbi időben, mert attól sajnos megtörténhet. Ért, az év egyik legdrámaibb és legszívfájdítóbb esete történt nálunk… édesanyám balesete, halála. Ezt egyszerűen képtelen voltam feldolgozni. Közben az erőlétem nagyban kezdett fogyatkozni. Jött a mintavétel, ami nagyon rossz élmény volt. Nem is bírtam ki azt a fájdalmat, amit a fiatal orvos okozott nekem. Megmondtam, hogy ezt nem tovább és csak altatva vagyok hajlandó alávetni magam.
Megtörtént, még aznap bejött az orvosom és mondta, hogy szerinte ez nem daganat. Kissé furcsáltam amiért ezt kimerte így jelenteni, de nagyon megörültem neki.
És az elvégzett eredmény is azt mutatta, hogy a beküldött minta negatív!
Volt is öröm, szinte újra erőre kaptam, nem győztem a szeretteimet végig telefonálni, mily nagyszerű dolog történt.
Szinte pillangók táncoltak körülöttem, énekeltem boldogságomban.
De az a fránya láz csak nem mondott le róla, csak követett és követett …… folyt.
Kommentek