Napjaim

Ez most egy különálló bemutatás lesz hogyan is telnek a napjaim, amíg eljön a PET ct időpontja, 16.- a.

Miután sikerült magam agyban a halál várásáról az élet igenre fordítani, azóta sokkal jobban telnek a napjaim.

A délelőtt a legjobb, tevékenykedek, mosok-mosogatok (mármint a gép, de csak be és ki kell abból is pakolni). Nem megterhelő és kigondolta volna egészségesen, hogy ezek valamikor felemelő feladattá fognak válni. A főzés még elég nehezen megy, de ha enni akar az ember muszáj nekiállni. Persze segít a család. Sokat vagyunk hétvégén a tesóméknál, ahol aztán feltankoljuk a bendőnket és az “elviteles” edényeket.

A lányom is most már sűrűbben jön, ami szintén nagy segítség, mert egy hűtőtakarítással, ahol guggolni, hajolni kell, azt nem tudnám megoldani.

Sajnos a láz napi háromszor támad rám. Érdekes, hogy az esti visel meg a legjobban. Nagyon felmegy, alig bírom levinni és kimerítően sokáig tart. Az előző tumoromnál nem lázasodtam be, de nem is hallottam a környezetemben ilyet. Ha valakinek volt ilyen tapasztalata, kérem írjon, hogyan tudta kezelni, mivel könnyítette meg a helyzetét.

Na és akkor még nincs vége a kellemetlen közérzetnek, mert jön az éjszaka és vele a verejtékezés. Ezt sem tapasztaltam régen. Van, hogy ötször veszem át a pizsamámat, pedig a testemre törölközőt is tekerek. Tudjátok, úgy mint zuhanyozás után szoktuk. Ez addig véd is, de felül, ahová nem ér, csuromvíz vagyok. A hajam, mint aki hajmosáson van túl. Persze felébredek a fázásra, átöltözöm, a fejemet törölközőbe bújtatom és próbálok újra elaludni. Talán egy órát tudok aludni, és újra arra ébredek, hogy mindenem teljesen át van ázva.

De nem csüggedek. Szép az idő, felöltözöm és elmegyek sétálni. Próbálok minden nap egy órát kint tölteni, de sajnos ez nem mindig sikerül. Ha igen, olyankor elönti szívem a büszkeség, hogy látod, ezt is megtudod csinálni.

Van kölcsön egy szobakerékpárom, amire szintén felpattanok és tekerek. Kettő percről eljutottam a tíz percig. Ezt is sikernek könyvelem el.

És a másik újdonság, elkerültem egy pránanadihoz. Régen még csak nem is hallottam róla. A barátnőm megemlítette, hogy hova készül és kaptam a lehetőségen, hogy ezt én is kipróbáljam. Hittem abban, hogy az energiát betudom fogadni hisz a kéktúránál a két csaj megmutatta, mennyire befogadó vagyok és összeraktak. A tesóm éppen előtte említette, hogy ezt is megkellene próbálni, így kapóra jött az üllői hölgy. Fantasztikus volt a kezelés, ahogy a meleg energia áramlott a testembe. Ez már négy napja volt, de még mindig jó kedvű és energikusabb vagyok. Holnap megyek újra, megbeszéltük, hogy az egyik fele családállítás lesz. Nagyon sok a trauma, ami ért, sok az elakadás bennem. Bevallom ettől a résztől kicsit félek, de ha segít, végig kell járnom ezt az utat is.

Itt van az írás is, ami szintén lefoglal és jót tesz a lelkemnek. Olyan mintha kibeszélném valakinek a problémáimat, bajaimat. Ráadásul ingyen megtehetem 🙂

Kapok könyveket, jókat olvasok. Persze nem köt le mind, de akkor lazán félreteszem és jöhet a következő.

A telefonon érdeklődők száma kissé megcsappant, hisz most már dolgozniuk kell. Én sem akarom pont emiatt háborgatni őket. Tudom, hogy a szívükben gondolnak rám, velem vannak. Ha mégis feltudnak hívni, meglátogatni azt hálás szívvel fogadom.

Így már nem is tűnik egy rákos nő mindennapjai olyan borzalmasnak, mint sokan hiszik. Csak keressük az apró célokat a hétköznapokban, mert sajnos maguktól nem jönnek élénk.