Egy rákos nő naplója

A hajkorona lehullik

            Mikor az első kemom véget ért, jöttek a sorozatos vérvételek. Persze az értékem annyira rossz volt, hogy ez még az injekciót is maga után vonta. Egyre rosszabbul viseltem a tűnek a látványát, nemhogy a folyamatos szúrásokat. Már azt is kikötöttem, melyik nővér veheti le a vérem. De egy idő… Tovább »

Kemoterápia testközelből

Elérkezett a január 2- a, mikor elkezdtem ismerkedni az onkológia rejtelmeivel. Tesómmal mentünk, mint annyiszor.  Ilyen ilyesztő, félelmetes helyen sosem jártam előtte. Nem tudsz úgy nézni a melletted lévő emberre, hogy a szíved ne sajduljon bele, ne éreznéd a szánakozást a másik ember iránt. Akaratlanul is belém hasít a gondolat , hogy azt az utat… Tovább »

A lábadozás művészete

Wertheim műtétet végeztek rajtam. Ami azt jelenti, hogy a beavatkozás során nemcsak a méhet távolítják el, hanem a petefészket, nyirokcsomókat, valamint a hüvely felső egyharmadát is. Erre a drasztikus operációra volt szükség az életben maradásomhoz.  Magát a daganatot bennem hagyták, amit a környezetem nem értett. Az orvosom szerint a magyar nők többsége azért hal bele… Tovább »

Arccal előre

Mint kiderült a p4-es rákszűréstől, a családom jobban megvolt rémülve, mint én. Hihetetlen, de nem azon forgott az agyam, hogy itt akár bekövetkezhet az, amire egy ideje vágyom. Az eltelt bő évben úgy jártam ki a temetőbe, mintha tényleg várna rám a Szerelmem. Míg más moziba, kirándulni járt a kedvesével, nekem a temető volt a… Tovább »

Zuhanás a sötétbe

Teltek a napok, a hetek, a hónapok. Egy olyan időszakot éltem át, amit nem bírtam megosztani a hozzám közelállóakkal sem. Ott volt a lányom, akit imádok, de nem tudnám megfogalmazni miért, mégsem fogadtam el a segítségét. Ezt azóta nagyon bánom már. Örlődtem magamban, nem tudtam a gyászt kezelni, próbáltam kifelé megfeleni. Sokszor mint egy riadt… Tovább »

Az a bizonyos “első”

Mikor azt halljuk “első”, az embert izgatottság, kíváncsiság, boldog várakozás jár át. De ebben a helyzetben, ezeknél a bizonyos “elsőknél” egész más a helyzet . Itt szomorúság, gyomorideg és fájdalom van jelen. Próbálod megállni a helyed, így egyedül, mint anya, nő, és családfenntartó. Olyan feladataid is lehetnek, amiket eddig maximum valamelyik tv csatornán figyeltél főzés… Tovább »

Kezdetek

Egyedül maradtam… az én szerelmem elhagyott, még ha nem is a saját döntése volt. Van aki azt vallja mi választjuk a sorsunkat. De Ő tényleg azt a sorsot akarta volna magának, hogy ilyen fiatalon, hasnyálmirigy rákban szenvedve, hagyja itt a szeretet családját? Ezt nagyon nehéz elfogadni. Vagy csak ebben a “csomagban” voltunk együtt benne? Ha… Tovább »

A pokol tornáca

  Amikor úgy döntöttek odafent, hogy a Szerelmemnek el kell hagynia ezt az életet Ő 42, én 38, lányunk 19, kisfiunk 11 éves volt.  A fiunk az utolsó nehéz időkben egy barátjánál töltötte a napokat. A szülőknek nagyon hálás voltam miatta, hisz így legalább Ő nem érezte testközelből azt a mély fájdalmat.  Tudom, mondhatjátok, hogy… Tovább »

Ahol a mennyország véget ér II.

Ott hagytam abba, hogy egy év hét hónapra újra a kórházban kötöttünk ki.  Az orvos, aki műttötte, épp a szabadságát töltötte. Nagyon hosszú volt a várakozás. Mindennap mentem a kórházba hozzá, de a kétségbeesésen kívül már nem volt más a lelkemben. Az én szerelmem már nem beszélt velem egyáltalán. A falnak fordulva aludt, vagy úgy… Tovább »

Helló Világ!

Ahol a menyország végetér Ott kell, hogy elkezdjem a történetem, ahol az életem kettétört. Tudjátok, valamikor azt hittem a boldogság természetes. Megkaptam, ápoltam, vigyáztam rá, azt gondoltam ez már mindig így marad. Imádtam a Párom és Ő is engem. Ha valakinek bemutatott ezt így tette: – életem értelme! Ahogy rám nézett, átölelt, törődött velem azt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!