Keresztlányom kitaláta, hogy ideje lenne a kiskuckóját felrázni, frissíteni. Itt volt az idő a festésnek. Nem nagy lakás, de dolgozni benne… na arra nem kicsi. Szóval az ötlet megvolt, a kivitelezést kellett összehozni. Mert nem ám megbízzuk a festő brigádot, akik profi módon elvégzik a munkát, mi meg csak csodálnánk az eredményt, nem. Megkérte a barátait, unokatesóit segítsenek a kis ékszerdobozt felújítani.
Szerencsés, amiért ilyen emberek veszik körül, akikre így számíthat. Ha nem is ment minden zökkenőmentesen, nagyon ügyesen haladtak. Bár a vett mennyiségű festék ideje korán elfogyott, ezt az akadályt is ügyesen kezelték. Még ha volt olyan szakasza is a munkának, mikor egyikük feladta volna, a másik lelkesítette, hogy meglesz, megcsináljuk.
Amúgy is muszáj volt szombaton befejezniük, hisz másnap nekünk kellett bevetnünk magunkat, a takarító brigádnak.
Mikor megéheztek a gyerekek, az ebédet a lakás előtti parkban tartották, mintha piknikeznének. Fáradtan, de jól eső érzéssel majszolták a kis ebédjüket. A fiatalok fantasztikus összetartásának köszönhetően elkészültek a lakás kifestésével.
Vasárnap már a nővéremmel mi is nekiindultunk, hisz jött a takarítás. Kicsit nehezen indult, de mindenki hamar feltalálta magát. A csapatnak lett irányítója, a tesóm személyében, így jól is haladtunk. Mindég kell egy vezető, hogy ne essen szét a szervezés, és Erika ezt itt is nagyon jól hozta.
Na nem egy kellemes ez a rész sem, de ahogy szép lassan kezdett minden a helyére kerülni, nos azt nagyon jó volt látni. A gyerekeim már második napja voltak masszív bástyák a munkában. Őszintén bevallom nagyon büszke vagyok rájuk. A mai fiatalságot annyit szidják, hogy nem szívesen veszik ki részüket az ilyen jellegű feladatokban, de ez a csapat ezt a nézetet cáfolta! Az én fiam is úgy takarított, öröm volt nézni. Mondtam is neki, hogy másnap az ő szobájában ugyanezt meg lehetne ismételni. De ott persze rend van, a fiam véleménye szerint.
Szóval a mi kis össznépi munkánk nagyon jól haladt, zenei aláfestéssel meghintve.
Az előző napi pikniket megirigyelve mi is kiültünk a padra ebédelni. Hihetetlen, milyen jól tud esni kartonpapírról a pizza szelet. Jó volt körbenézni rajtunk. Öröm volt belegondolni, milyen a mi családunk. Összetartunk jóban, rosszban, boldogságban, örömben. Persze nálunk is előfordul mikor nem értünk egyet valamiben, de mindég megbeszéljük.
A végeredmény magáért beszélt. Ragyogott a lakhandi, a mi szemünk pedig csillogott a büszkeségtől, mikor végig néztünk rajta.
Hulla fáradtan kocsikáztunk hazafelé, de biztos vagyok benne, hogy mindenki elégedett volt a lelkében szóló csengettyűk zenéjétől, aminek dallamára gurultunk egészen hazáig.
Kommentek