Egy rákos nő naplója

  Szóval nagy volt a boldogság, hogy lám mégsem vagyok rákbeteg újra. Annyira megkönnyebbültem, boldog voltam. Igen ám, de a lázzal kellett valamit kezdeni. Mentem a másik orvosomhoz, aki tavaly műtött a beleimmel, tőle vártam a csodát. Gondoltam legyen meg a műtét, haladjunk. Dehát ő csak nem akart addig nekiállni, még láz kínozza testemet, így… Tovább »

Ott tartottam, ha meglesz a sikeres műtét akkor másképp csinálok sok mindent. Gobdoltam ráfekszem a társkeresés vonalra. Nagyvonalúan, lazán kezelve, nem hibákat, kifogásokat keresve. Az elképzelés remek volt, na a kivitelezéssel már bajok voltak. Próbáltam, de tényleg. Az igazság az, hogy még rosszabbul alakult, mint előtte. Olyannyira nem volt potenciális jelölt, a levelek is elkerültek,… Tovább »

Most arról írok nektek milyen hatással volt a betegségem a barátnőimmel való kapcsolatomra, mennyire volt erős az a bizonyos barátság fonál. Mert persze nem tudhatod, hogy a körülötted lévők miként is dolgozzák fel, hogyan tudják kezelni – elfogadni a veled való történteket. Bizonyos mértékben ők is érintve vannak, hisz nekik ezt a helyzetet kezelni kell/lene… Tovább »

A regenerálódási időm alatt újra felültem az érzelmi hullámvasutamra, amin sokszor sikítani tudtam volna. Nem a félelemtől, hanem a felismeréstől, hogy mennyi mindent veszítettem el. A tizenöt év boldogságot nagyon drágán mérték, folyamatosan törlesztettem az adósságom. Volt időm gondolkodni, pedig próbáltam lefoglalni magam. Nagy sétákat tettem, ami egyaránt jót tett az elmémnek és a fizikumomnak… Tovább »

              Kemo után a vérképem olyannyira rossz eredményt mutatott, hogy vért kellett kapjak. A betegségem előtt rendszeres véradó voltam, most fordult a kocka. Beültem az ismerős fotelba és a nővér próbált vénát keresni. Szó szerint próbált, úgy kereste, mint szabadulószobából a kijáratot. Sajnos nem ment neki, én pedig próbáltam… Tovább »

  A kórházból hazafelé menet néztem ki az autó ablakán, bámultam a házakat, az autókat, az életet. Tesómékkal nyargaltunk a biztonságos otthon felé. Akkor lelkileg eléggé megzuhantam, ezer és ezer gondolat járt a fejemben. Folyamatosan az foglalkoztatott vajon meddig kell ebben a fizikai és lelki nyomorban araszolnom előre. Szinte csak kúszásnak éreztem a haladás tempóját. … Tovább »

Az újabb műtétemre várakozásokkal telve mentem. Két szimpatikus nővel kerültem egy szobába. Szóltam nekik, ha nem bánják leveszem a parókám, mégis csak kényelmesebb lenne anélkül. Mielőtt még válaszolhattak volna már le is kaptam a kobakomról, és világított a kopasz fejem. A csajok igencsak melepődtek, nem sejtették, hogy nem a saját hajam keretezi az arcom. Izgatott… Tovább »

            Mikor az első kemom véget ért, jöttek a sorozatos vérvételek. Persze az értékem annyira rossz volt, hogy ez még az injekciót is maga után vonta. Egyre rosszabbul viseltem a tűnek a látványát, nemhogy a folyamatos szúrásokat. Már azt is kikötöttem, melyik nővér veheti le a vérem. De egy idő… Tovább »

Elérkezett a január 2- a, mikor elkezdtem ismerkedni az onkológia rejtelmeivel. Tesómmal mentünk, mint annyiszor.  Ilyen ilyesztő, félelmetes helyen sosem jártam előtte. Nem tudsz úgy nézni a melletted lévő emberre, hogy a szíved ne sajduljon bele, ne éreznéd a szánakozást a másik ember iránt. Akaratlanul is belém hasít a gondolat , hogy azt az utat… Tovább »

Mikor azt halljuk “első”, az embert izgatottság, kíváncsiság, boldog várakozás jár át. De ebben a helyzetben, ezeknél a bizonyos “elsőknél” egész más a helyzet . Itt szomorúság, gyomorideg és fájdalom van jelen. Próbálod megállni a helyed, így egyedül, mint anya, nő, és családfenntartó. Olyan feladataid is lehetnek, amiket eddig maximum valamelyik tv csatornán figyeltél főzés… Tovább »