Egy rákos nő naplója

  Most egy nagyon érzékeny témáról mesélek nektek, ami manapság társadalmi probléma is; a társkeresés. Teltek az évek felettem is, azt gondoltam talán nem kellene egyedül maradnom. A lányom már elköltözött, a fiam is lassan kirepül a biztonságos, meleg fészekből. Bár csendben megjegyzem, Ő rabszolgának érzi magát itthon 🙂 Nagy reményekkel fel is regisztráltam az… Tovább »

33 nap, ennyit töltött anyukám a fájdalommal teli reménykedéssel a baleset napjától haláláig. Igen, ez lett a vég, egy ragyogó csillaggal megint többen lettek az égen. Most már nem szenved, nem fáj semmije. Csak akiket itt hagyott, azoknak hasad meg a szívük. Újra szembesültem az életünk törékenységével. Sokszor olyan “hangzatos” szavaknak gondoljuk, hogy az életet… Tovább »

Már 19 napja, hogy anyukának a balesete történt, mióta a család zuhanó repülében van. Én úgy érzem  egy újabb érzelmi hullámvasúton ülök, aminek nem akar vége lenni. Ez egy rossz álom, amiből nem tudok felébredni, a lelkem folyamatosan sikolt. Szinte hallom… Állandó vendégek lettünk az intenzív osztályon. Nagyon sokszor csak az alvó anyukát látjuk, ahogy… Tovább »

Most teszek egy kis kitérőt az időben. Sajnos olyan tragédia történt újra a családunkban, amit épp ésszel nehéz feldolgozni.  A péntek nagyon klassz napnak igérkezett. Fizetés nap, oklevelet, érmét és pénz jutalmat kaptam, a cégnél eltöltött 15 évemért. Feldobott hangulatban voltam, tervekkel a hétvégére. Mikor megszólalt a telefonom, láttam a kijelzőn, hogy a tesókám hív…. Tovább »

Most arról írok nektek milyen hatással volt a betegségem a barátnőimmel való kapcsolatomra, mennyire volt erős az a bizonyos barátság fonál. Mert persze nem tudhatod, hogy a körülötted lévők miként is dolgozzák fel, hogyan tudják kezelni – elfogadni a veled való történteket. Bizonyos mértékben ők is érintve vannak, hisz nekik ezt a helyzetet kezelni kell/lene… Tovább »

A regenerálódási időm alatt újra felültem az érzelmi hullámvasutamra, amin sokszor sikítani tudtam volna. Nem a félelemtől, hanem a felismeréstől, hogy mennyi mindent veszítettem el. A tizenöt év boldogságot nagyon drágán mérték, folyamatosan törlesztettem az adósságom. Volt időm gondolkodni, pedig próbáltam lefoglalni magam. Nagy sétákat tettem, ami egyaránt jót tett az elmémnek és a fizikumomnak… Tovább »

    Tehát megvoltak a műtétek, a kemók, az ember azt gondolná rendben, vége a kellemetlen résznek. Az orvosok szerint sikeres volt a gyógyulás ezen szakasza, jöhet a folytatás, a sugárkezelés. Micsoda??? Sugárkezelés?? Azt mondják rendben vagyok, megszűntek az áttétek. Akkor most tegyem ki magam még ennek is? Hallottam a sugárról sok “jót”, erre még… Tovább »

              Kemo után a vérképem olyannyira rossz eredményt mutatott, hogy vért kellett kapjak. A betegségem előtt rendszeres véradó voltam, most fordult a kocka. Beültem az ismerős fotelba és a nővér próbált vénát keresni. Szó szerint próbált, úgy kereste, mint szabadulószobából a kijáratot. Sajnos nem ment neki, én pedig próbáltam… Tovább »

  A kórházból hazafelé menet néztem ki az autó ablakán, bámultam a házakat, az autókat, az életet. Tesómékkal nyargaltunk a biztonságos otthon felé. Akkor lelkileg eléggé megzuhantam, ezer és ezer gondolat járt a fejemben. Folyamatosan az foglalkoztatott vajon meddig kell ebben a fizikai és lelki nyomorban araszolnom előre. Szinte csak kúszásnak éreztem a haladás tempóját. … Tovább »

Az újabb műtétemre várakozásokkal telve mentem. Két szimpatikus nővel kerültem egy szobába. Szóltam nekik, ha nem bánják leveszem a parókám, mégis csak kényelmesebb lenne anélkül. Mielőtt még válaszolhattak volna már le is kaptam a kobakomról, és világított a kopasz fejem. A csajok igencsak melepődtek, nem sejtették, hogy nem a saját hajam keretezi az arcom. Izgatott… Tovább »